

Én keresem a célomat:
célom engem majd megtalál.
Én keresem a hitemet:
a hitem is majd megtalál.
Én keresem a szívemet:
a szívem is majd megtalál.
Keresem azt, aki enyém:
ő is keres majd. Megtalál.
Én önmagamat keresem:
egyetlen lesz, ki nem talál.
Én keresem az életem:
életem egyetlen halál.
Én keresem halálomat
és életem majd megtalál.

Másnap esett. Ez már nem a tél ónos esője volt, amely a talajra érve rögtön jéggé fagyott, de nem is a nyári zivatarok dühös zuhataga. Csendesen szitált, lágyan áztatta a földet, ébresztette a fákat és a virágokat, figyelmeztette őket, hogy közel a tavasz. Mindig szerettem a föld nedves illatát az esős tavaszi napok után. Úgy éreztem, reménnyel van tele, és az eljövendő illatos virágok, árnyat adó zöld levelek ígéretével.
Nien Cheng

Az elvetett magok most bizonyára szenvednek a földben, s fényre áhítoznak; őket is nyomja a lidérc, ők is azt álmodják, hogy hosszú föld alatti folyosón kúsznak, rájuk omlik a föld, dühödten küszködnek, hogy kijussanak a napra. Aztán halkabban sírdogált tovább, mondván, hogy a tél a föld betegsége, s ő maga is meg fog halni a földdel együtt, hacsak a tavasz meg nem gyógyítja mindkettőjüket.
Emile Zola

Nincs szebb dolog az életben, mint az ébredő szerelem. Fátyolos és titkos vágyak ópiuma, amiket úgy szívsz le a szívedre, mély, szívet elállító lélegzetvétellel, mint a zsályás szénarétek fülledt, meleg illatát. Az ismeretlenség és végtelenség misztériuma, az örök tavasz hárfahangja ez a lélek felajzott húrjain.
Zilahy Lajos

Olyanok is vagytok, akár az évszakok, és bár a télben megtagadjátok a tavaszt, a bennetek szunnyadó tavasz mosolyog szendergésében, és nem szenved sérelmet.
Kahlil Gibran

A tavaszi nagytakarítás nemcsak arról szól, hogy kiválogatjuk a dolgokat, majd megszabadulunk tőlük, hanem arról is, hogy ráébredj, ki is vagy és mások milyennek látnak. Esélyed van újraértelmezni önmagadat, hogy megváltoztasd az elvárásaidat és hogy emlékezz rá, sosincs túl késő visszatérni oda, aki voltál, vagy megcélozni azt, aki lenni szeretnél.
Kyle, a rejtélyes idegen c. film

Amikor már vészesen rühellem a telet, részletesen magam elé képzelem a tavaszt. Abban a hitben ringatózom, hogy nem hagytam ki semmit: így és így fog kibomlani, lépésről lépésre. Aztán eljő végre a valóságos tavasz; de nem bomlik ám, hanem robban, csodájával ezerszeresen meghaladva képzeletemet, emlékeimet. Akár a szerelem.
Vavyan Fable

Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom.
Mécs László

A szerelmi boldogság nem abból áll, hogy minden érzelmi energiánkat egy személyre sugározzuk: az embernek egyszerre egy egész csomó dolgot kell szeretnie, s ezeknek az összessége ölt testet a szeretett lényben, aki - ha igazán szeretik - szerelmese szemében a bimbózó orgonák virága, egy hajó lámpásai, az iskolai csengő, egy táj, felejthetetlen beszélgetések, jó barátok, gyermekkorunk egy vasárnapja, egy kedves hang, mely megszűnt beszélni, a legkedvesebb ruhánk, az ősz, a tavasz, a nyár, a tél, s az emlékeink, mert az emlékezés az élet veleje, a kenyér és a víz. Ezenkívül: teljes leltára minden vágyunknak és álmunknak, ami érthető, mert benne igazán minden vágy és álom egyesül.
Truman Capote

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?
Wass Albert

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.
Márai Sándor

Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz, s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy.
Ernest Hemingway

Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.
Wass Albert

Minden tavasznak van egy kitüntetett napja, ami minden más tavaszi napnál fényesebb. Mikor a napsugár még csiklandóbban játszik a tarkón, mikor a szellők még huncutabbul fütyülnek, mikor a kikelet ritmusára még veszélyesebben ver a szív, mint más tavaszi reggeleken. Naptárakban sajnos nincs jelölve ez a kacér és szédítő ünnep, ezzel a páratlan reggellel csakis a lélek számol.
Cserna-Szabó András

Belesajdult a szívem, és végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha, egy pillantásra, egy érintésre lecsap, hogy igen, szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy ennyire nagyon szeressem... maga a boldogság. A tiszta szerelem, ami elűzi a rettegést, a kételyt, a borzalmakat. Meleg, tavaszi szellőként cirógatta végig a testem, az élet szikráját csiholta fel bennem.
Laurell Kaye Hamilton

Majdnem mindenkit elkap a szerelem, amikor eljön a tavasz. Mondok egy példát: csak úgy sétálgattok, elmerültök magatokban, nem is néztek se balra, sem pedig jobbra, és akkor hirtelen felbukkan előttetek egy szépséges arc. Akkor citerázni kezd a térdetek, teljesen becsavarodtok, és lebegni kezdtek, mint a pehely, és már fel sem tűnik, hogy a levegőben jártok. És tudjátok mi lesz? Be lesztek zsongva, teljesen elvesztitek a fejetek. (...) Ez mindenkit elér, előfordulhat akárkivel, úgyhogy legyetek nagyon óvatosak!

Egy kedves szó olyan, akár a tavaszi napsütés.

Amikor húszévesek vagyunk, a tavasz és a szívünk között valamilyen rejtélyes és nehezen megmagyarázható kapcsolat létesül. (...) Ahányszor zöld fát, zsenge füvet vagy árnyas barlangot látunk, azonnal társra vágyunk.
Emmanuil Roidisz

Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak.
Juhász Gyula

Ne hívj, ne csalj, szerelem szép világa!
Az én világom irdatlan, sötét,
Ezer tavasz s ezer tavasz virága
El nem zavarja fullasztó ködét.
Ne hívj, ne csalj, én nem tudok szeretni,
Lelkem kifosztott, nyomorult, szegény.
Elkárhozástól meg nem váltja semmi
S a te sugárod: őrjöngő remény.
Ady Endre

Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.
Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.
József Attila

A Tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet.
Reginald Heber

Mindig jusson eszükbe, hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság.
Gabriel García Márquez

A személyiség az élet folyamán fejlődik ki, nehezen vagy egyáltalán nem magyarázható csírafelépítményekből, és csak amit teszünk, az mutatja majd meg, kik vagyunk. Olyanok vagyunk, mint a nap, amely táplálja a föld életét, és mindenféle szépet, különöset és rosszat csalogat elő; olyanok vagyunk, mint az anyák, akik ismeretlen boldogságot és szenvedést hordoznak méhükben. Eleinte nem tudjuk, milyen építő vagy gonosz tettek, milyen sors, milyen jó vagy rossz készülődik bennünk; csak az ősz mutatja meg, mit nemzett a tavasz, és csupán este lesz világos, mit kezdett el a reggel.
Carl Gustav Jung

Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.
Kahlil Gibran


Lelkünk titkait gyakran önmagunk előtt is rejtegetjük, mert félünk a valóságtól, mások véleményétől, és saját hibáink felszínre kerülésétől. Pedig a lélek mind eközben nyitott a legfőbb jó befogadására, és csak arra vár, hogy készen álljunk a változások megélésére. Hiszen ezért is - és MÁSért - születtünk le ismét a Földre, hogy a soron következő leckéket megtanuljuk, elsajátítsuk, és a változások pozitív megnyilvánulásait megéljük.
Ebben az állapotban megtaláljuk önmagunk szeretetét, a testünkét, a lelkünkét, és a minket körülvevő „láthatatlan" segítőink szeretetét.
Amikor ez a szeretet elérkezik hozzánk, a béke érzése járja át lelkünket. Tökéletes harmóniába kerülünk önmagunkkal, és a minket körül ölelő világgal.
Az energiák, melyek azelőtt nem, vagy kevésbé voltak érzékelhetőek, ekkorra letisztulnak, és könnyedén tudjuk áramoltatni a szeretet segítségével. Ilyenkor a mások számára közvetített erő is szinte magától áramlik rajtunk keresztül, hogy a másik fél minél gyorsabban gyógyulhasson, hiszen az ő lelke is csak a gyógyulás erőinek az elindítására vár.
A félelem, önmarcangolás, kétségek és mindazok a negatív energiák, emlékek, személyek, melyek akadályoznak minket, csak időlegesek, ha hagyjuk őket elengedni.
Csak kérni kell, hogy a múltunknak azon részei, melyek már nem szolgálják fejlődésünket, záródjanak le, és nyíljanak meg helyette azok az új lehetőségek, melyek segítenek abban, hogy önmagunkkal teljes összhangban megélhessük jövőnk minden boldog pillanatát.
Szabadság, az egy szobor a New York-i kikötőben.
Ne felejtsük el, hogy amikor seggbe rúgnak, egy lépessel előbbre jutunk!
Aki velünk van, az nincs magánál.
A helyzet reménytelen, de nem súlyos.
Nem szeretem a káoszt, de ő szeret engem.
Mutassanak nekem egy épelméjű embert, és én meggyógyítom. (C. G. Jung)
Az ismeretlentől nem félni kell, hanem megismerni. Félni azután sem késő.
Csukd be a szemed? Ugye milyen sötét van odabent? :)
Én kértem a jeget, de ez azért nevetséges! (a Titanic egyik utasa)
Ha csak kalapácsod van, hajlamos vagy mindent szögnek nézni.
Aki ma a homokba dugja a fejét, holnap a fogát csikorgatja.
Ki mondja, hogy üldözési mániám van? És miért érdekli ôket?
Kedves Télapó! Szeretnék egy másolatot a rossz kislányok listájáról!
Tanultam a hibáimból. Most már biztosan meg tudom ismételni őket!
A legrosszabb dolog a cenzúrában az, hogy ŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰ.
Naná, hogy normális vagyok! A hangok is megmondták!
Ha tiltva nevelsz, hazudni tanítasz!
Te és te! Önkéntesek lesztek!
Az iskolának, nem az életnek tanulunk.
Az idô az ami megakadályozza azt, hogy a dolgok mind egyszerre történjenek.
Ha két ember mindig ugyanazt mondja, az egyik felesleges.
Halhatatlan vagyok. Egyelőre.
A legszebb múzsa a határidő.
A legszebb hadsereg is a csapás eszköze (Lao Ce)
Tudatod semmit sem ér érzéseid nélkül...
Nem vagyok bizonytalan! Vagy mégis...?
És milyen színű a kaméleon tükör előtt?
Rögtön maga jön, csak elvitték élezni a bárdot...
Utólagos magyarázatok egy külön tudományágat képviselnek.
Az egyetlen valóban pótolhatatlan dolog az idő.
A törvények mindig elavultak. Ettől törvények.
Sokkal jobb egy kis fényt gyújtani, mint a nagy sötétség miatt átkozódni.
A legjobb adni... ezt minden bokszoló tudja.
Kórustag voltam, amíg rá nem jöttek, honnan jön a zaj.
Ne vezess túl gyorsan, nehogy lemaradjon az őrangyalod.
Azóta megváltozott a véleményem, de az nem, hogy mindig igazam van.
Forrás légy, ne lefolyócső!
Az időt eszközként kell használnunk, nem pedig kanapé gyanánt. /JFK/
A vallás olyan lenne a Sátán nélkül, mint a Dallas Jockey nélkül.
Munka nélkül nincs nyugalom, küzdelem nélkül nincs győzelem.
Lassan írtam ezt a levelet, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni.
Tégy a gyűlölet ellen, te rohadék!
Utólag okosnak lenni olyan, mint előre hülyének.
A jó üzlethez ketten kellenek. A rosszhoz elég egy is.
Megnyerte a népszerűségi versenyt. Azóta mindenki utálja.
Nincs végzet, csak ha bevégzed.
A felfedezések úgy születnek, hogy valaki nem követi az utasításokat.
Egyszerűen semmibe vettem egy axiómát. (A. Einstein)
További magyarhangok: A,B,C,D...
Az élet értelmét nem keresni kell, hanem értelmet kell adni az életnek.
Manapság ahhoz is optimistának kell lenni, hogy az ember kinyissa a szemét.
Mikor sok a parancs, a törvény, sokasodnak a tolvaj betyárok. (Lao Ce)
Ki volt írva, hogy Nők, de csak egy budi volt...
Tudjátok, hogyan kefélnek a sünik? Óvatosan.
Nem a világ lett sokkal rosszabb, hanem a hírszolgáltatás lett sokkal jobb.
Nem akarok emberekkel találkozni. Ismerek egypárat közülük.
Az angyalok azért tudnak repülni, mert könnyen veszik magukat.
Készpénz: A legtöbb, ami adható.
Kérjük, hagyja el a biztonsági sávot! De ne arra...!
Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!
A tablettát nem az óvszerbe kell beletenni! Le kell nyelni! Ne azt...!
Ha meghallgatod ellenfeled, félig megnyerted a csatát. (Sin Zu)
Miért van a méheknek királynőjük? Mert ha kormányuk volna, nem lenne méz.
Mennyi az ember átlagos alvásigénye? Csak még öt perc...
Nem mi vagyunk kövérek! A többiek soványak! (Garfield)
Mindenhez értek, csak vannak olyan dolgok, amiket még nem próbáltam.
Mennyi ember meghal, mielőtt megismerkedett volna önmagával! (Sainte-Beuve)
Te is bölcsész vagy? - Áááá, nem, csak elbambultam...
Azt mondod kétségbe estél? Örülj neki, hogy nem háromba... vagy többe. (RoB)
Ez a hányás tisztának tűnik, de vannak akiket ez nem nyugtat meg...
Nem tudom, hogy mit szeretett bennem, hiszen ismert.
Nem az a baj, hogy állig ér a sz*r, hanem, hogy lötykölik.
Akinek csak képzelete van tanulás nélkül annak szárnyai vannak lábak nélkül.
Csak a szegény hiszi, hogy a pénz minden problémát megold.
A Valódi Alkotmány: Önnek joga van...tulajdonképpen...semmihez...
A hatalom csak azokat teszi tönkre, akiknek nincs.
Nincs másik világ, ahol majd minden jó lesz. Csak ez a világ van!
Téglák nem építenek semmit, csak emberek.
A barátság olyan, mint a jéghegy: abból ami kilátszik, nem tudni milyen mély odalent.
A tépett idegrendszer az ördög játszótere. Az apám esetében már egész szórakoztató-centrumról volt szó.
A Tv az agy rágógumija, a lélek McDonald's-a.
A gyerekkor az az időszak, amit egész életünk során próbálunk kiheverni.
Mindenkinek megvan a maga vaskalapja.
Nem zavar, hogy eszel miközben én dohányzom?
Az egyetlen buta kérdés az, amit fel akartál tenni, de nem tetted fel.
Nem az a fontos, hogy hol él az ember, hanem, hogy tud-e élni.
Isten olyan komédiás, akinek a közönsége nem mer nevetni.
Ezer ember hallgatása sem képes elnyomni egy ember ordítását.
Az élet egy nagy nevetés. Rajtad.
Válj valóban teljessé, és mindenek elérkeznek hozzád. (Lao Ce)
Megértő szemekkel átnéznek rajtam...
Ha a macska a házban van, az ágyban kell keresni.
A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség.
A legtöbb ember nem jut el a "Miért pont Én?"-től a "Miért ne?"-ig.
Gondolkodj cselekvő emberként, és cselekedj gondolkodó emberként. (H. Bergson)
Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.
Minél ostobábbnak nézek ki, annál többet tanulok.
A vita - a tudás cseréje. A vitatkozás - a tudatlanságé. (R. Quillen)
A nehézség nem más, mint alkalom, munkaruhába öltözve. (H. Kaiser)
Mi a jó a boldogságban? Nem lehet rajta pénzt venni! (J. Davidman)
A boldogság egy köztes állomás a túl kevés és a túl sok között. (A. Pollock)
Láttam már ennél jobban szervezett pánikot.
Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük. (Eötvös)
Hogyha nincs mit tenni, akkor kérlek, azt ne itt tedd.
Mint a bűvös vesszőt vesztett varázsló,
Úgy révedek szét a tarlott világon,
Rossz álom kútjából az égre nézek,
A részvétlen és hűvös csillagokra.
Megborzadok magánytól, messzeségtől;
Magamtól s állok a múlás szelében:
A rémülettől nem tudok beszélni
S a félelemtől nem bírok dacolni.
A megrontó kivette szívemet
S egy könnyes, véres követ tett helyébe.
A kezem nyujtom kapkodón, hiába
S mindörökre elment kedv után
S úgy búcsuzom mindennap a világtól,
Hogy, jaj, holnap megint rá ébredek még,
Reménytelenség lett a végtelenség.

... a tengerparton mezítláb a homokban állni * napfelkeltét nézni * madárcsicsergésre ébredni * hegedűszót hallani * mosolyt csalni valaki arcára * töretlenül Hinni * táncolni * talán.egyszer.repülni* erdőben sétálni * állatokkal lenni * hitet erőt adni * kiállni valamiért * hajnalig beszélgetni * jó könyvet olvasni * esőben kitárt karokkal állni * szeretni * egy igaz barátot ölelni * nagyokat nevetni * másoknak örömet okozni * tombolni dühöngeni * ellenfélt elismerni * küzdeni egy célért * hülyeséget csinálni * delfint érinteni * megvalósítani egy Álmot * önmagamat legyőzni * néha korlátok nélkül üvölteni * szerelmesnek lenni * meghatódni a „jobblábösszetesz” versenyes rituálé közben * tanulni * fejlődni * bízni a mindenségben * hidegben a meleg takaró alá bújni * forró teát inni * vízbe ugrani * szeretkezni * felnézni valakire * büszkének lenni * egyévadnyisorozatotvégignézniegyéjszakaalatt * valamit meghálálni * mosolyogva felkelni… Élni. ♥

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

Minden éjjel velem hálsz, szerelmes szavakra, forró csókokra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon... Milyen kár, hogy csak álmodom. ...

| Meggondolt ember biztosabban jár. Úgysem késik el semmivel. Ami hamar áll elő, hamar semmivé lesz. Ami századokig fennmarad, ugyancsak századokon át jön létre. Törekedjünk tökélyre, mert csak az igazán jó maradandó. Az alapos elme műve örök időkre szól.
/Baltasar Gracián/ |
| Szívbeli nagyságra vall és derekas türelemre, ha sohasem sietsz és háborogsz. Légy előbb önmagad ura, aztán másoknak is ura leszel. Az alkalom központjába az idő hosszú ösvényén át visz az út. Bölcs önmegtartóztatás fűszerezi a sikert és érleli meg a titkos elhatározást. Az idő többre képes Herkules ércbuzogányánál. Isten sem bottal ver, hanem idővel. Nagy mondás: Az idő és én, együttes erővel. Maga Fortuna is busásan jutalmazza a várakozást.
/Baltasar Gracián/ |
| Az ember ismételten el-elfelejti, hogy ami egykor jó volt, nem marad mindenkorra és örökre jó. Csak rója régi útjait, melyek hajdan jó felé vezették, baktat rendületlenül, noha már rég rossz irányba görbültek bevált ösvényei. Aztán már csak a legnagyobb áldozatok árán, keserves bajlódás közepette tud beletörődni abba, hogy a régi jó talán már megavult, s immár nem is jó. És így van ezzel kicsiben és nagyban egyaránt.
/Carl Gustav Jung/ |
| Mindig olyannak éreztem az életet, mint egy növényt, amely a gyökértörzséből él. Tulajdonképpeni élete láthatatlan, a rizóma mélyén rejlik. Mindaz, ami a talaj fölött látható, csak egy nyáron át tart. Azután elhervad - efemer jelenség. Ha az ember az élet és a kultúrák véghetetlen kialakulására és elmúlására gondol, az abszolút semmiség gondolata tölti el; én azonban sohasem szűntem meg azt érezni, hogy az örök változás alatt él és megmarad valami. Amit látunk: a virág, az pedig mulandó. A rizóma megmarad.
/Carl Gustav Jung/ |
| A percet lásd meg, míg el nem repül, mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst.
/Friedrich Schiller/ |
| Nem szeretek hátra nézni, meg a múlton rágódni. Sokkal jobban érdekel a jövő. Olyan vagyok, mint az aranyhal: azt látom, ami közvetlenül ott van az orrom előtt.
/Hugh Laurie/ |
| Akkoriban a nagy háború előtt még nem volt teljesen mindegy, hogy egy ember él-e vagy meghalt. Hogyha valaki a halandók sorából kihullt, nem lépett azonnal egy másik a helyére, hogy a halottat elfeledtesse, hanem a helyén hézag maradt. Mindennek, ami nőtt, sok idő kellett a növéshez. És mindennek, ami elpusztult, sok idő kellett, hogy elfeledjék. Az emberek abban az időben emlékeikből éltek, mint ahogy ma abból a képességünkből élünk, hogy gyorsan és erélyesen el tudunk felejteni mindent. /Joseph Roth/ |
| Ellophatod valakinek az aranyóráját és visszaadhatod megint. Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt. Csak egyvalami van, amit nem téríthetsz meg soha. Ez az idő. Ha valakinek ellopod az idejét. Ha megvárakoztatsz valakit. Ez olyan, mintha ellopnál ennyi meg ennyi időt valakinek az életéből. Nem térítheted meg soha. Az idő az ember legnagyobb és legfontosabb kincse. Ellophatod valakinek a lovát és visszaadhatod megint. Mindenét ellophatod és megtérítheted. Csak az ellopott időt nem lehet megtéríteni soha. A várakozásban eltöltött időt semmi földi hatalom nem hozhatja vissza. Nincs, elveszett, vége. Örökre elveszett.
/Wass Albert/ |
| Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.
/Márai Sándor/ |
| Napfényben, jómódban minden csupa virág, de eljönnek a borús napok, eljön a gyász novembere, mikor egyszerre kihűl az ember szíve és otthona, bizony félelmesen ki tud hűlni a szellem tiszta, vigasztaló fénye híján.
/Charlotte Bronte/ |
| Mindig csak a mulandóság üres tarlóit nézegetjük, és nem vesszük észre azokat a tele csűröket, amelyekbe életünk terméseit elraktározzuk - a megtett cselekedeteket, a megalkotott műveket, a megélt szerelmeket és a bátran, méltósággal kiállt szenvedéseket. Ez adja meg egy ember értékét, a jelen minden hasznosságán túli értékét: ez az érték a múltból vezethető le, ezért eltörölhetetlen.
/Viktor Emil Frankl/ |
| Az egyetemet végeredményben én is csak úgy tekintettem, mint néhány évi haladékot. Időt nyerni, mielőtt felnőtt leszek.
/Szerb Antal/ |
| Az idő sok mindent átalakít; az ember sosem tudhatja, hová jutnak a barátai, vagy hogy hosszú idő múltán hol találkozik velük ismét.
/Saul Hudson/ |
| Porszem rakódott porszemre. Azt jelentette, hogy nem történik semmi, hiába várjuk. Hogy csak rakódnak bennünk a napok, az órák, a percek: nincs más cselekménye az életünknek. Azt jelentette, hogy mégis így telik velünk az idő, rettenetesen és csodálatosan.
/Ottlik Géza/ |
| Ha a múltban élsz, akkor csak fájdalmat találsz.
/War/ |
| A lassan folydogáló víz a mulandóság melankolikus érzését keltette fel a lélekben. Minden elmúlik, (...) elmúlik nyomtalanul. Az emberek olyanok, mint a vízcseppek ebben a folyóban, s oly közel egymáshoz s mégis oly távol egymástól, névtelenül folynak-folydogálnak a mulandóság óceánjába. Ha minden oly rövid ideig tart és oly keveset ér, mi értelme van annak, hogy az emberek oly túlzott fontosságot tulajdonítanak a mindennapi élet dolgainak, s oly boldogtalanokká teszik magukat és egymást?
/William Somerset Maugham/ |
| Egy fényképet nézni és látni két külön dolog. (...) Fényképet nézni bárki tud, de egy fényképet látni azt jelenti, hogy az ember olvasni tud a képről. Egyfelől adottak az emberek a maguk kulturális vívmányaival, másfelől pedig a természet. A fák, a tavak, a felhős ég a fényképeken általános, mindenki számára érthető nyelven beszélnek. Valamiféle időtlen nyelven, ha szabad így mondani. Az emberek, az építmények, az utak és a kávés dobozok ellenben csak egy adott kontextusban, az adott időben olvashatók.
/Bernlef/ |
| Az idő elmegy. Ha csöndben vagy, hallhatod is gyászos csoszogását.
/Stephen King/ |
| Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.
/Stephen King/ |
|
Belemarkolok a homokba, visszacsorgatom az ujjaim között, és a homok, mint az elmúlt idő, visszatér a többihez és összekeveredik velük. /Murakami Haruki/ |
| Az idő csak azok képzete, akik nem élnek elég sokáig ahhoz, hogy lássák, ahogy minden összeomlik, minden visszatér önmagába.
/Brenna Yovanoff/ |
| Mikor még éltem, azt hittem, ahogyan ti is, hogy az idő legalább annyira valóságos és kézzel fogható, mint én magam, vagy valószínűleg még inkább. Azt mondtam, "egy óra", mintha csak látnám, és "hétfő", mintha ott lenne valahol a térképen. Siettem percről percre, napról napra, évről évre, mintha valóban egyik helyről a másikra haladnék. Mint mindenki más, én is egy házban éltem, amely a másodpercek és a percek, a hétvégék és az újesztendők tégláiból állt, és sohasem hagytam el, míg meg nem haltam, mert nem volt más kijárat. Most már tudom, hogy nyugodtan ki-be sétálhattam volna a falakon.
/Peter Soyer Beagle/ |
| Sietség, kapkodás, kétségbeesés, valamit elmulasztasz, más dolgok elmúltak, megint mások nagyobbak, semhogy beleférjenek a röpke időbe... Így telik el az élet. Elkerülhetetlen, hogy erről-arról lekéssen az ember. Ne fájjon a fejed emiatt.
/Peter Soyer Beagle/ |
| A jövő elől csak a múltba menekülhet az ember.
/Stephen King/ |
| Nincs múlt, nincs ragaszkodás a múlt megmaradt darabkáihoz. Minden, ami van, ebben a pillanatban van, talán holnap, de sosem tegnap.
/Alexandra Ripley/ |
| Az idő illúzió, lefolyása okban-okozatban csupán érzékszerveink bizonyos berendezésének eredménye, s a dolgok valójában egy álló most-ban léteznek.
/Thomas Mann/ |
| Az idő, mely az elbeszélés eleme, az elbeszélésnek tárgyává is lehet; és ha túlzás is azt mondani, hogy lehetséges "az időt elbeszélni", azért az időről valamit elbeszélni nyilván mégsem olyan képtelen vállalkozás, mint amilyennek első pillantásra tetszett, s az effajta művet a "korrajz" mintájára talán az "időrajz" furcsa, ábrándos nevével lehetne illetni.
/Thomas Mann/ |
| Ha valaki őszintén számot vetne azzal a kérdéssel: "Mennyit örültem az elmúlt héten?"- sokszor riasztó eredményhez juthatna.
/Popper Péter/ |
| Azt szokták mondani: az idő minden sebet begyógyít. De szerencsésebb volna így: az idő örökös visszatérés ugyanarra a dologra. Mint egy ismétlési feladat. Addig-addig ismételgetjük ugyanazt, míg elfelejtjük, milyen volt kezdetben.
/Pieter Frans Thomése/ |
| Az ember nem vághatja ki magából a múltját. Az ember a múltjából van gyúrva, mint a szobor az agyagból.
/Lugossy Gyula/ |
| A múltnak is volt keserűsége, s a jelenvaló kornak is van öröme.
/Eötvös Károly/ |
| Várni pedig annyit tesz, mint előresietni, annyit tesz, hogy az ember az időt és a jelent nem ajándéknak érzi, hanem akadálynak, magában való értékét tagadja, megsemmisíti, gondolatban átugorja. A várakozás, amint mondják, unalmas, hosszúra nyújtja az időt. Éppúgy, sőt még inkább azonban azt is mondhatjuk, hogy megrövidíti, mert időtömegeket nyel el anélkül, hogy azokat önmagukért átélné, kihasználná. Úgy is mondhatnók, a várakozó, a csak várakozó olyan nagybélű falkánkhoz hasonlatos, akinek emésztőtraktusa tömegesen hajtja át az ételt, anélkül, hogy tápláléktartamát feldolgozná, hasznosítaná. Tovább is mehetnénk és azt mondhatnók: ahogy az emésztetlen étel nem erősíti az embert, úgy a várakozással eltöltött idő sem öregíti. Igaz, hogy tiszta és vegyületlen várakozás a gyakorlatban nemigen fordul elő.
/Thomas Mann/ |
| Idővel az ember változik, és minden évvel egy újabb réteg rakódik ránk, minden nappal egy kicsit többek vagyunk, mint azelőtt.
/Cecelia Ahern/ |
| Látod, engem ijeszt a jövő. Mintha valami megdöbbentő, valami ijesztő volna benne. Úgy tűnik fel sokszor, mintha egy sötét hegy készülne rám omlani.
/Mikszáth Kálmán/ |
| Arra gondoltam, hogy van két és fél órám, és azt csinálhatok vele, amit akarok. Arra gondoltam, hogy az ember addig fiatal, amíg hébe-hóba van ilyen két és fél órája. Nem sürgetik. Nem várják. Nem marasztalják. Senkitől sem fél, és senkit sem irigyel; csak van. Arra is gondoltam, hogy ez el fog múlni, de elhessegettem ezt a gondolatot.
/Örkény István/ |
| A jövő az, ami kikerülhetetlenül halad felénk. Aki megpróbálja megragadni a jövőt, fogságba kerül. A jövő rabláncra fűz bennünket.
/Bert Hellinger/ |
| A múlt nagyon gyorsan utolér minket, akkor is, ha egész életünkben mást sem teszünk, mint megpróbálunk távol kerülni tőle.
/Guillaume Musso/
|

Fekete vagyok, vagy hófehér
A szürkét nem ismerem
Vihar vagyok, vagy színtiszta égbolt
A langymeleg szellőt sem szeretem
Élő vagyok, vagy halott, nem vagyok sohasem félholt
Csak a nagy teliholdat tisztelem,
Nem elég nekem a félhold
Vagy örökre, vagy sohasem
De, néha-néhát ne mondj!
Hazug ember nem jó barát
Az ilyen nekem csak rongy
Csakis a tiszta szót érthetem
Őszinte vagyok, vagy kegyetlen
Szerelmes vagyok, s néha nem
Szeretni tudok, s gyűlölni is
De közömbös maradni sohasem
Nem érdekel a fényűzés, nem érdekel a hírnév
De vigasztallak, ha arra vágysz
Vállamon nyugodtan sírj még
Nem vagyok hazug, nem vagyok gyáva
Tisztelni tudok, talpat nyalni nem
Tudom, hogy magyarnak itt a hazája
Hűséges vagyok, de bolond nem
Adok és kapok, ez tiszta játszma
Nem szeretem, ha kihasználsz
A szorgalmas embert tisztelem
De nem szeretem a mihasznát
Jó barát vagyok, ki segít a bajban
De összetörök, ha hátba vágsz
Szeretem, ha mindig a szemembe nézel
Még akkor is, ha karomon eret vágsz!

Még annyi mindent mondhatnék neked,
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:
"Már megtanultam élni nélküled."
Jim Morrison
Ha akarással szeretlek, megnyesegetem a szárnyadat, és örökre itt maradhatsz mellettem;
ha szeretlek, élvezettel figyellek, ahogy nőnek a szárnyaid, és élvezettel figyellek, ahogy repülsz.
Jorge Bucay

Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből,
Inkább hagyjátok, hogy hullámzó tenger legyen lelketek partjai között.

Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.
Adjatok egymásnak kenyeretekből, de ne ugyanazt a kenyeret egyétek.
Énekeljetek és táncoljatok együtt, és örüljetek, de engedjétek egymást egyedül is lenni.
Ahogy a lant húrjai is egyedül állnak, bár ugyanaz a zene rezeg rajtuk.
Adjátok a szíveteket, de ne bízzátok egymás őrizetére,
Mert csak az élet zárhatja kezébe a szíveteket.
Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz,
Hiszen a templom oszlopai is külön állnak,
És a tölgyfa és a ciprus sem nő egymás árnyékában.”
(Kahlil Gibran: A próféta)
"Az élet olyan, mint egy kert. A levelek elszáradnak,
és a virágok elhervadnak természetes módon.
Csak ha ezeket eltávolítjuk, gyönyörködhetünk ismét új virágaink és leveleink szépségében.
Ugyanígy el kell távolítanunk tudatunkból a rossz tapasztalatokat, a múlt árnyait.
Élni annyi, mint emlékezni a felejtésre.
Bocsásd meg, amit meg kell bocsátani.
Felejtsd el, amit el kell felejteni.
Öleld át az életet megújult erővel.
Az élet minden pillanatát olyan friss tekintettel kellene fogadnunk, mint egy nemrégen nyílt virágot."
"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével,
amíg a dolgok -- emberek, eszmék, helyzetek -,
melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád.
Egyetlen lépést sem sietni feléjük,
egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd.
Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok.
Megismerések, igazságok.
Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel,
s találkoznotok kell egy napon.
De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket.
Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt,
ami fontos és személyesen tiéd.
Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel."
(Márai Sándor)
Voltam már kislány, szerelmes, feleség, anya, szerető, elvált asszony, száműzött, pincékben bujkáló menekült, voltam úriasszony és bőrgyári munkás - sokféle szerepet játszottam, de az öregség a legnehezebb.
Ezt nem csak azért nehéz eljátszani, mert méltatlan, hanem mert belül nem öregszik az ember. Ha belül is öreg lennék, sokkal könnyebb lenne. Észre sem venném, hogy megöregedtem. De így meglepődök magamon. Belenézek a tükörbe, és azt kérdem: ki ez?
Ez tényleg így van ... még nem vagyok Öreg, de túl vagyok már a negyedik X-en:) és már érzem ennek a gondolatnak a mélységét, igazságát. Belül nem öregszem, talán vagyok vagy 30:)???

Hogy ki vagyok? A legártatlanabb angyalod ... vagy a legkísértőbb démonod ... A barátod ... vagy az ellenséged ... A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed ... vagy a sötét éjszaka amiben örökre elveszel ... A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni ... vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lesz a Tiéd ... Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell ... vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged ... A Pillangó amely a fejed felett repked ... vagy a könnycsepp ami az arcodon lefolyik ... Hogy Neked ki voltam ... vagyok ... az csak rajtad áll ...

"Kockáztatnunk kell.
Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját,
ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.
Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot,
amikor megváltoztathatunk mindent,
ami boldogtalanná tesz.
S mi minden nap úgy teszünk,
mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot,
mintha nem is létezne,
mintha a ma ugyan olyan lenne, mint a tegnap,
és semmiben sem különbözne a holnaptól.
De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.....
Mert ez a pillanat létezik,
és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll,
és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de
általában meg kell harcolnunk érte.
A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk,
és elinduljunk az álmaink után.
Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át,
és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz,
és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket.
És amikor túl vagyunk mindenen,
emelt fővel tekinthetünk vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni.
Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki,
és nem is szenved úgy, mint azok,
akik egész életükben egyetlen álmot követnek.
De amikor visszatekint, meghallja, amit a szíve súg:
"Mit csináltál azzal a rengeteg csodával,
amit Isten elhintett a hétköznapjaidban?
Mit csináltál azokkal a talentumokkal,
amelyeket rád bízott a Mestered?
Elástad mindet egy mély gödörbe,
mert attól féltél, hogy elveszíted őket.
Íme hát az örökséged: a bizonyosság,
hogy eltékozoltad az életedet."
Szerencsétlen, aki hallja ezeket a szavakat.
Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban,
életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."
"Van ember a világon, ki ha kell egy pillanat alatt melletted terem.
Van ember a világon ki veled együtt érez fájdalmat, keserűséget.
Van ember a világon ki nem rója fel a rosszat, de figyelmeztet s néha bosszant.
Van ember a világon, ki soha el nem enged ki cserben sosem hagy
Van ember a világon ki reménykedik érted s titokban imádkozik érted
Van ember a világon ki nem hagy ott a bajban,
ki nem cselekszik ellened csak érted
Van ember ki mindig melletted áll, ilyen az igaz barát."


December 1.
„Soha nem tudod meg, hogy „mi lenne, ha…”; egészen addig, míg meg nem próbálod.”
December 2.
„A mosolyod napfénye messze űzheti a felhőket valaki életéből.”
December 3.
„Legkönnyebben úgy juthatsz előbbre az életben, ha segítesz másoknak előbbre jutni.”
December 4.
„Ha vidám és boldog akarsz lenni, cselekedj ennek megfelelően, és hamarosan rátalálsz erre az útra.”
December 5.
„Ha kicsinek és értéktelennek érzed magad, tégy valami hatalmasat – segíts másoknak a szükség idején!”
December 6.
„Ha képes vagy hinni abban, amit nem láthatsz, a jutalmad nagyobb lesz, mint amit valaha is reméltél.”
December 7.
„Az igaz szeretet segít másokat, törődik velük, előrelát, határokat nem ismerve mindent túlél, és soha nem fogy el.”
December 8.
„Állj meg egy-egy pillanatra, és tekintsd meg a természet apró, de tökéletes csodáit – a virágokban, a pillangókban, a madarakban. Ha Isten ennyi törődéssel teremtette ezeket, akkor bizonyára legalább ennyire törődik veled is.”
December 9.
„Ne vedd olyan komolyan az életet, hogy összekeverj egy egyszerű kis kudarcot az élet végével.”
December 10.
„Ahhoz, hogy bármit is felfedezz, kutatnod kell!”
December 11.
„Ha úgy érzed, hogy egyedül nem boldogulsz, akkor miért nem kiáltasz segítségért?”
December 12.
„Kívántad valaha, hogy a családod tudja, milyen sokat jelentenek neked, és mennyire szükséged van rájuk? Mondd el nekik!”
December 13.
„A tudás megszerzése nem jelenti a folyamat befejezését. Ismereteidet tudd kellőképpen felhasználni.”
December 14.
„Soha nem becsülöd annyira az élet adta ajándékokat, mint amikor már elvesztetted őket.”
December 15.
„Őrizd meg gyermeki hitedet, feltétel nélküli szeretetedet és felhőtlen boldogságodat, de légy bölcs és nemes lelkű felnőtt!”
December 16.
„Az igazi barát akkor is melletted áll, ha mindenki ellened fordult.”
December 17.
„Csak azon nagyszerű dolgok véghezvitele tesz bennünket naggyá, amelyeket tiszta szívből teszünk.”
December 18.
„A Menny tartalékai kimeríthetetlenek!”
December 19.
„Amikor valami jó történik veled, légy te is jó másokhoz.”
December 20.
„Szeretteink ölelése egy kicsi Mennyország itt a Földön.”
December 21.
„A szeretet átlát a külsőn, a szív rejtekéig.”
December 22.
„Az isteni szeretet minden más szeretetnél mélyebb és tartósabb.”
December 23.
„Az ünnep örömet jelent, és közelebb hoz ahhoz, akit igazán szeretsz.”
December 24.
„Szenteste van! A szeretet, az öröm és a béke ünnepén élvezd a meghitt pillanatokat. Köszönd meg Isten irántad való jóságát!”
December 25.
„Karácsonykor eljött a szeretet, s megnyilvánult a gyermek Jézus születésében.”
December 26.
„Ne félj kimondani: „Szeretlek”!”
December 27.
„Olyan vagy, mint a hópehely: egyedi, lemásolhatatlan és fantasztikus.”
December 28.
„Ha pozitívan gondolkodsz, és képes vagy felülemelkedni a problémáidon, akkor a negatív dolgok hamar tovatűnnek az életedből.”
December 29.
„Minden alagút végén ott a fény; a napsütés is visszatér minden vihar után.”
December 30.
„Minden év végén vess számot a lelkedben, hogy a következő évben már bölcsebb lehess!”
December 31.
„Az újév küszöbén állok. Bízom benne, hogy Isten segítségével kedves, tisztességes és bölcs maradok minden esetbe.”
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másoknak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek- az útra bocsátó hatalom, így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit- segíts, adj enni,
adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
AZ egész világ tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit -
felelős vagy minden emberért aki veled él,
el kell számolnod minden fillérrel amit magadra költesz
minden örömmel amit magadba zártál,
és minden boldog pillanattal amit magadnak tartottál meg.
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.
HAMVAS BÉLA
Semmi sem győz meg, csak az igazság, semmi sem ment meg, csak a szeretet.
Szent Ágoston

A miért-re mi lehet a válasz?
Csak indulj, maga az út ad választ....

"Légy Őszinte! Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz."
|
Várlak. Hangulat és idő függvényében
Várom, csak várom Várom a napot: egy röpke órára, egy kis hangfoszlányra, egy szabad jelre, várok csak egyre. Várom, csak várom Várom a kedved: egy jó hangulatot, egy reám vágyót, egy lágy érintésre, várok kezedre. Hangulat és idő függvényében várok és várom: Jussak eszedbe. |
||
| Bíbor Kata | ||
A Napot Neked adni nem tudom
Nem tudom Neked adni a Napot
De tudok adni egy pillanatot
Mikor megállíthatod a rohanó időt
Kiszakítva belőle minden erőt
Nem tudom a Napot Neked adni
Sugarával meleget árasztani
De elküldöm neked szívem melegét
Áldásként küldöm, legyen a Tiéd
Nem tudom a Napot adni Neked
De adom a szeretetemet
Ha fontos Neked, kezedbe veheted
Ha megérintett, magaddal viheted
A Napot Neked adni nem tudom
Hiszen nincs is saját napom
De van egy kis lángom, csak Neked
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet

"Az élet leckék sorozata, melyeket át kell élnünk, hogy megértsük őket és rájöjj,miért kaptad, mikor megérted maga a felismerés az ami megváltoztatja életedet..."


Egy szellő jött, nyugatra induló.
Üzentem vele Néked.
Talán elér, talán átadja,
talán megérted.
Olyant küldtem vele
mit nem bír el levél.
Amit elejt a drót is
amire odaér,
és semmi hullámhosszon
nem lelni állomását:
a szívem dobbanását!
Egy szellővel
ma este-tájt
küldtem valamit Néked.
Talán elér,
talán átadja,
talán megérted...
(Wass Albert)

az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök