Versek,idézetek bejegyzései 
versek,idézetekKategóriák: Versek,idézetek, Személyes
Címkék: elbujdossak, elől, fantazi, fantázia, szeretlek, világ
Szeretlek. Igen. Úgy, ahogy senki mást. Nem látod? Tényleg nem látod? A porba löksz, a sárba tiporsz, és Te nem is tudod, mit művelsz?
Szeretlek.
Szívem minden szeretetével, az összes mozdulatommal, a
szívem minden dobbanásával, az összes lélegzetvételemmel. Nyugodt
hangom szinte sikítana, üvöltene, tudatni akarom Veled és a világgal,
hogy neked köszönhetem ezt az érzést, ezt a fájdalmat, a vágyakozást.
Viszonzást akarok, és csak tőled! Senki mástól.
Amikor azt kérdezem, miért, egyszerűen nem kapok választ.
Szeretlek, te nem szeretsz. Értem én. Felfogom, de nem akarom, hogy így legyen.
Tenni? Semmit. Csak ülni némán, könnyáztatta arccal gyászolni
olyat, ami meg sem történt. Haldokolni. Szeretni.
Álmodozni valótlan, soha be nem következő dolgokról. Fantáziálni,
bezárkózni egy olyan illúzióba, amit azért teremtettem meg magamnak,
hogy elbujdossak a világ, és legfőképpen saját magam elől.
Furcsa ez az érzés. A szívem üres, testemet tompa fájdalom járja
át, és mégis… Élek. Mozgok, levegõt veszek, eszem, iszom, de nem látok
már semmi gyönyörűséget az életben.
Mi történik velem?
Monotonul végzem a napi rutinokat, csinálom, mert kell, mert
muszáj, de ha nem kellene, csak feküdnék az ágyon, menekülnék a kettőnk
szerelemvilágába.
Azt hiszem, rájöttem, hogy mi történik velem: haldoklok és élek is egyszerre.
Ajánlás: Tiszta szívemből ajánlom Neked, mert képes voltál talpra állítani... Hogy aztán a sárba tiporj.
Kategóriák: Versek,idézetek
Címkék: ajtaját, azt, eljössz, hogy, majd, megtalálod, szívem, vártam
S megtalálod szívem ajtaját, amin úgy lépsz át..
Mint az égen fénylő napsugár,
Mint egy álom mely valóra vál..
Te vagy az életem, hagyd, hogy ez így legyen,
Nem kérek semmi mást, csak úgy szeress, mint még senki mást..
Kategóriák: Versek,idézetek
Címkék: a, csalódni, másik, mellett, nap, örökké, süt, tökéletes, tudod
Nem csalódhatok
Tudod, azt hiszem, hogy csalódni csak akkor csalódhatunk,
ha valakitől valamit elvárunk.
Azt, hogy szeressen,
hogy értem éljen, hogy szép szavakat súgjon a fülembe,
hogy másra soha rá ne nézzen, hogy örökké hű legyen.
Vagy ha feltételezem arról a másikról,
hogy csak engem szeret,
csak értem él, hogy másra soha rá nem néz.
Akkor lehet csalódni.
De, ha én hiszek benned, akkor én nem csalódhatok.
Mert hinni valakiben nem azt jelenti, feltételezni,
az a másik mindent jól csinál, hogy az a másik tökéletes,
mellette örökké süt a Nap.
Hinni valakiben annyit jelent, ha már a szakadék fölé tart is,
akkor is hinni, hogy nem fog leejteni.
Ha mégis leejt, hinni, hogy azt is miattam tette.
Mert a hit az vak.
Ha látni akar, ha kinyitja a szemét,
akkor elveszíti a varázserejét,
és meghal abban a pillanatban.
Attól kezdve átveszi helyét a tudás,
Ami bizonytalan, ami cáfolható.
Aminek korlátai vannak, ami lehúz.
Hinni valakiben annyit jelent,
hogy szavára járni tudni a vízen.
Kategóriák: Versek,idézetek
Címkék: a, bele, hal, látlelet, lélek, sértés, testi
"A testi sértésekről készíthető látlelet. Így aztán az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?"
Kategóriák: Versek,idézetek
Címkék: a, az, elmondod, kezed, megszorítja, mi, neki, szerelem, titkaid
Mi az a szerelem?
"A szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod,
az életedet is rábíznád.
Mikor biztonságban érzed magad és akármilyen baj ért,
akármilyen zaklatott vagy...,
mellette megnyugszol.
Ahogy némán a szemedbe néz és csak megszorítja a kezed...
Mikor olyan titkaid is elmondod neki,
amiket még te sem tudtál azelőtt magadról.
És ha reggel kinyitod a szemed,
ott fekszik melletted,
gyűrötten, kócosan,
mégis boldog vagy."
Kategóriák: Versek,idézetek
Címkék: csak, érezd, érezned, gondold, kell, ne, szeretlek, téged
Ne gondold,érezd!
Érezd,hogy szeretnek Téged
Ne gondold hanem érezd
Ahogy átölel az élet.
Ne gondold!éld meg
Az élményeket kérlek.
Érezd,miként múlik el a vágy
S izzik,lobban fel
Benned a vágy újra!
Ne gondold,éld!
A szerelmet át!
Ne gondold,hanem érezd,
hogy szeretlek Téged
Hiszen ha gondolnod kell
Már vége!
Ne gondold kérlek,
Ne gondold inkább érezd
Ahogy hömpölygő érként
Elragad az élet!
Ne gondold,
hogy elfelejtelek Téged
Ne gondold,hiszen érezned kell
SZERETLEK
csak TÉGED!
Kategóriák: Versek,idézetek
Címkék: anya, az, élet, himnusza, idézetek, teréz
Az Élet himnusza
Írta: Kalkuttai Szent Teréz Anya
Az Élet egyetlen esély, vedd komolyan,
Az Élet szépség, csodáld meg,
Az Élet boldogság, ízleld meg,
Az Élet álom, tedd valósággá,
Az Élet kihívás, fogadd el,
Az Élet kötelesség, teljesítsd,
Az Élet játék, játszd,
Az Élet érték, vigyázz rá,
Az Élet vagyon, használd fel,
Az Élet szeretet, add át magad,
Az Élet titok, fejtsd meg,
Az Élet ígéret, teljesítsd,
Az Élet szomorúság, győzd le,
Az Élet dal, énekeld,
Az Élet küzdelem, harcold meg,
Az élet kaland, vállald,
Az Élet jutalom, érdemeld ki,
Az Élet élet, éljed!
“Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel.” (Teréz anya)
“Senkit se eresszetek útjára úgy, hogy jobbá és boldogabbá ne tennétek!”
(Teréz anya)
“A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.” (Teréz anya)
“Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban… ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban.” (Teréz anya)
“Az Úr a csend barátja. A fák, a virágok, a fű csendben nőnek. Nézzetek a csillagokra, a Holdra, a Napra – milyen hangtalanul járják útjukat.” (Teréz anya)
Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre
Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra - s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.
Kategóriák: Versek,idézetek
Címkék: az, azt, csak, élet, élni, érdemes, hogy, könnyű, mondta, nem, senki, soha
"Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj, és megbánd.Szeresd azokat, akik jók hozzád.
Felejtsd el azokat, akik nem.
Hidd, hogy minden valamilyen okból történik.
Amikor új esély adódik, két kézzel kapj érte.
Ha ez gyökeresen megváltoztatja életedet, ne ellenkezz.
Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni."
És tanulj meg járni.
Emlékezz, hogy szenvedtél,
Már nem fog úgy fájni."
Kategóriák: Versek,idézetek
Címkék: egy, emberrel, feléd, igazán, későn, kezét, ki, mikor, nem, nyújtaná, osztozhatsz, rád, találkozol, vár
Késői találkozás
Mikor egy emberrel későn találkozol,
s meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz...
s hiányolsz,
úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét...
Jegye más vonatra szól...
Tudod, hogy ő is néz, s elkapott tekintetében,
mintha magával vinné álmaid kulcsát... mindazt, mit vársz.
Úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét...
Hidd el, ki igazán rád vár, ő megtalál.. nem tűnik el.
Időben ott leszel, nem késhetsz, nem késel el... ő rád talál.
Vele találkozol.
S meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz... s hiányolsz.
Úgy tűnik éppen, épp csak egy perc kell, épp csak egy perc,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s megfogja felé nyújtott kezed.
Jegye tiéd mellé szól...
Csak egy sugarat hagytál : Fájó emlékeket.
Lelked, mint fehér galamb,
Csendesen messzire szállt.
Szívünkben örökké létezel !
Gyönyörű, vad, sárga szempár,
Elevenen csillog, és nem vár,
Előlem elmenekül, elszalad,
Ő ki az enyém, mégis szabad.
De az idő könyörtelen, meg nem áll,
S így ez a megigéző, vad szempár
Most megtört, s fénytelen már,
Kis szürke cicát elragadta a halál.
Nem láttam, ahogy eltávozik,
S visszatért oda lelke, honnan származik.
Nem láttam, ahogy szeméből elsuhan az élet,
Miközben beteljesedett rajta a végítélet.
Elment már, de nyomán megmaradt a fájdalom,
Az utolsó üzenetét a világnak mikor átadom,
Az Isten hatalmát, s kegyetlenségét átkozom,
Akkor is ha ezért a pokolra kárhoztatom.
Elvitte, kegyetlenül kitépte a testéből,
És én félek az elkövetkező estétől,
Hogy ő visszatér, és engem választ,
Arra, hogy megadjam neki a választ,
De hisz én még annyira sem tudhatom,
És a hatalmas Istent kérdőre vonom,
Miért nem lehet ez csak egy rémálom,
Miért vette el tőlem egyik legjobb barátom ?
"Hogy lehet az, hogy te mindig boldog vagy?"
Az öreg azt válaszolta:
"Minden reggel, amikor fölébredek, választhatok:
Boldog legyek ma, vagy boldogtalan?
...és én a boldogságot választom..."
A szeretet nem mérhető,eladható vagy megvehető.
Csak önként lehet adni és kimutatni.
Szeretni csak kitárt karokkal lehet,ha magunkhoz szorítjuk a másikat ,önmagunkat öleljük át
A szeretet a bizalomban gyökerezik.
Szeretni annyi ,mint feltétel nélkül rábízni magunkat a másikra,teljesen odaadni magunkat abban a reményben,hogy szeretetünk majd szeretetet hoz létre a másik emberben is.
A szeretet mindent odaad,és semmit nem vár
cserébe,örömmel fogad el bármit,de semmit sem kér cserébe.
Ha a szeretetünkbe csak egy csepp elvárás is vegyül,csalódni fogunk,mert nem valószínű,hogy bárki is maradéktalanul kifogja elégíteni feltételeinket,elvárásainkat.
Az ember azért szeret,mert tudja,hogy lelki
fejlődése és önmaga megismerése ettől az "élménytől" függ.
Elvárni a szeretetért cserébe bármit is,egyenes út a boldogtalanság felé.
A szeretet türelmes.
Vár,de ebben a várakozásban cselekvőek legyünk és ne passzívak,hiszen a szeretet folyamatosan felkínálja magát egymás kölcsönös megismerésében.
A szeretet nem fél kimutatni az érzéseket.
Arra tanít,hogy mutassuk ki őszintén amit érzünk.
A szeretet igenis igényli a fizikai megnyilvánulást.
A simogatást az érintést.
Mindig teremt,sosem pusztít
Mert akkor lehetünk a legboldogabbak,ha létrehozhatunk valamit.
Az alkotás az emberi lét legmagasabb formája ,alkossunk bármit is szeretettel az életben.
A szeretet állandóan változik,fejlődik.
Azok akik félnek a változástól,kapaszkodnak a biztonságba(?),azok nem tudnak növekedni a szeretetben sem.
Mert a szeretet nem más,mint jónak lenni és jót tenni.
Az igazi szeretet az adás tökéletes,tiszta és
akadálytalan formája.
A szeretet tárgya
"A szeretet tárgya felcserélhető, ahogyan az egoista akarás tárgya is felcserélhető.
Piros betűs napok
"Vannak piros betűs napok az életünkben,
amikor olyan emberekkel találkozunk,
akik megborzongatnak bennünket,
akárcsak egy találó vers;
olyan emberekkel,
kiknek kézfogása csordultig van a kimondatlan együttérzéssel,
és akiknek gazdag természete mohó és türelmetlen lelkünket csodálatos tétlenségbe ringatja...
Talán soha azelőtt nem találkoztunk velük,
és többé sohasem keresztezik útjaink egymást;
de higgadt, szelíd természetük befolyása sérelmeinkre adott gyógyír,
és mi úgy érezzük e gyógyító érintést,
mint amikor az óceán érzi, hogy a friss hegyi folyó felfrissíti sós vizét..."
A szeretet emeli trónjára az embert!
Önmagunk megértése, megvilágosodás. A többiek megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat.
A megértés feltétele: a szeretet, amellyel másokat a szívünkbe befogadunk. Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert. Senkivel sem történhet meg olyan dolog, ami nem emberi. Az emberbe sok minden belefér: a nagyság éppúgy, mint a törpeség.
Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is. Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze.
Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz."
(Tatiosz)
Ölelés
Kategóriák: Versek,idézetek
Címkék: otthonhazahazatérszfényképzsebedbenkönyv
“Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.” (Charles Dickens)
Ha szeretsz valakit,engedd el!Ha visszatér hozzád,abban a pillanatban a tiéd.Ha távol marad,sosem volt a tied.
Róttam a kivilágítatlan sikátorokat, koptattam a macskakövek réges-rég fényesre csiszolt felületét, hallgattam a múlt emlékeinek szivárgó, homályos üzeneteit. Tudtam, hogy valahol ott kell lenned. Téged láttalak egy eltévedt fűszál könnyed ívében, a közlekedési lámpák szabályos hangulatváltozásaiban, néma szöszökben a zsebem mélyén, s a megsebezhetetlen kirakatokon balettozó fénycicák mosolyában is. Vártalak. Biztos voltam benne, hogy megjelensz, egymásba botlunk és én tudni fogom megcáfolhatatlanul: Te vagy az. Kerestelek.
Néha kételkedni kezdtem. Egyre gyakrabban kevertelek össze valakivel, pedig az igazi, a MÁS csakis Te lehettél volna.
Sokszor tévedtem. Már-már azt hittem egy IDEGEN- re, Te vagy, furcsállottam a dolgot: ilyen lennél? Aztán jött a felismerés, sokkolóan: te nem lehetsz akármilyen! Te csak egy van, és ez a tökéletes. Nekem. Úgy, ahogy senki másnak. De egyáltalán létezel-e? Közben Te ugyanígy kutattál utánam, bár már akkor tudtam volna... Így hát megvárakoztattuk egymást, végtelen ideig. Néha rólad álmodtam, nehéz ébredéseim után felfedezni véltem sziluetted a levegőben, de délibábnak bizonyult mind, akár egy- egy fuldokló utolsó segélykiáltásai. Szükségem volt Rád.
És egyszer csak! Abban a kivételes pillanatban, amikor éppen nem gondoltam rád, megláttalak Téged. Minden kétséget kizáróan Te vagy.
Közeledsz felém, megáll bennünk az ütő, levegő után kapkodva ámulok. Hát mégis!
Te természetesen viselkedsz, a külvilág persze vak, mint mindig. De mindketten tudjuk, hogy végre itt van a Te és valóságos, nem ábránd!
Pont olyan vagy, amilyennek megálmodtalak. Nem vagy szép, nem a szó szoros értelmében szép. A lelked az, fájdalmasan. Beszélgetünk, de nem tudok felengedni, kitárulkozni előtted. a megrázkódtatás a gátlás bilincsébe rejt.
Aztán elbúcsúzunk, és ki tudja, mikor találkozunk újra.
Addig is kereslek, rovom a kivilágítatlan sikátorokat, belebámulok az emberek lesütött tekintetébe, hátha az egyik páncél mögött Te rejtőzöl, és rég nem látott jó barátokként üdvözölhetjük egymást.
elbúcsúzom így hát örökre,
Csak engedj + nekem még 1 szót... FÁJ,
tudnod, érezned kellett volna, hogy SZÜKSÉGEM VAN RÁD!!" :((((((
Várnai Zseni: Síró szemek..
Én sokat nézek a síró szemekbe
S éjente magam is sírok sokat
És messze, zord sötét tájak felől
Magamba szívom a bánatokat.
Mi messze jajlik vérző távolokban,
Mind megtalál és mind olyan enyém,
Hogy arcomat sápadtra komorítja
S ifjú szememből is elfogy a fény.
Pedig Te, Kedves, itt vagy és szeretlek,
Virággal kén' övezni homlokom,
De ajkamon, lásd, könnybefúl az ének,
Ciprus vagyok én minden sírokon.
Tán elveszítlek így, hisz vannak vígak,
Felédhajlók és könnyen nevetők,
Én nem tudok, mert hallom, akik sírnak,
És egyre telnek, mind a temetők.
Lásd, így vagyok, szomorú két szememmel,
Lelkem mélyén bús dalok zengenek,
Kacagások, víg játékok helyébe,
Nem tudom én, elég-e ez Neked?
Mert jaj nekem, síró szemekbe néztem,
S most minden könny az én szememben ég,
Mosolyogni meg közben elfeledtem...
Lehet-e engem így szeretni még?
Fel nem adott levél
Tegyük
fel, hogy valakitől kap ajándékba egy vadonatúj, szépen író tollat. Azt
azonban nem tudja, mennyi tinta van benne. Előfordulhat, hogy már az
első próbálkozás során kifogy, de az is lehet, hogy olyan mesterművet
(vagy műveket) alkot vele, mely örök életű lesz, s megváltoztatja a
dolgok menetét. Nem tudhatja, mielőtt ki nem próbálta. A játékszabályok
szerint valójában soha nem fogja megtudni. Próbáljon szerencsét!
Igazából
arra nincs szabály, hogy bármit is csinálnia kell. Megteheti azt is,
hogy tudomást sem vesz a tollról, és hagyja, hogy a polcon,
vagy a fiókban heverjen, amíg magától ki nem szárad. Ha azonban mégis
úgy dönt, hogy használni fogja, mit tenne vele? Miféle szabályok
szerint játszana? Hosszú-hosszú ideig csak tervezgetne, mielőtt papírra vetné az első
szót? Olyan alapos és átfogó tervet készítene, hogy az írásra már nem
is maradna ideje? Vagy egyszerűen csak kézbe kapná a tollat, és
azonnal a dolgok közepébe vágna, hogy aztán a szavak viharában
küszködve
sodródjon ide-oda? Megfontoltan és óvatoskodva írna, mintha tudná, hogy
a toll bármelyik percben kifogyhat, esetleg úgy tenne, vagy azt hinné
(vagy úgy tenne,
mintha azt hinné), hogy a toll patronja örökre telve lesz, és mindig
készen
áll arra, hogy írjon vele? Miről regélne? A szerelemről? A
gyűlölködésről? A szórakozásról? A gyötrelmekről? Az életről? A
halálról? Semmi különösről? Bármiről?
Azért körmölne, hogy kizárólag magának szerezzen örömet? Vagy
másoknak? Vagy önmagának, azáltal, hogy másoknak ír?
A mozdulatai bizonytalanul reszketők, vagy kihívóan bátrak lennének? A
betűi kackiásak vagy egyszerűek volnának?
Írna egyáltalán bármit is? Bár a kezében tartja a tollat, a szabályok
szerint nem muszáj írnia. Vázlatokat készítene? Ákom-bákom betűkkel,
szórakozottan firkálgatna? Vagy rajzolgatna?
Szigorúan a vonalas lap keretein belül maradna? Vagy tudomást sem
venne a határvonalakról, s inkább úgy tenne, mintha üres lapra írna?
Léteznek egyáltalán azok a vonalak?
Sok mindent figyelembe kell vennünk, nemde bár?!
Most tegyük fel, hogy valakitől kap ajándékba egy életet...
Sokszor meg vagyunk arról győződve, hogy az életünk jobb lesz, ha
férjhez megyünk, megnősülünk, ha megszületik az első gyerekünk, vagy ha
megszületik a második.
Aztán meg azért vagyunk frusztráltak,
mert a gyerekek túl kicsik még ehhez vagy ahhoz és azt gondoljuk, hogy
a dolgok jobban mennek majd, ha felnőnek.
Folytatásként
kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek. Meg vagyunk
győződve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a korszakon
túljut.
Azt gondoljuk, az életünk jobb lesz, ha partnerünk
megoldja a problémáit, ha végre kocsit cserélünk, ha csodálatos
nyaralásaink lesznek, ha nem kell dolgozni.
De ha most nem kezdünk el boldog és teljes életet élni, akkor mikor?
Mindig lesznek különböző nehézségeink. Legjobb ezt elfogadni és elhatározni, hogy boldogok leszünk, akármi történjék.
Alfred Souza mondta: "Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi
életem még csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig
voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos meg nem értettség, időigényes
tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi
élet! Végül megértettem, hogy ezek az "akadályok" a Valódi élet. Ha ily
módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy olyan
módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a módszer maga a boldogság.
Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát és élvezzük még
annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a ritka
pillanatokat és emlékezzünk rá, hogy az idő nem vár senkire. És akkor
biztosan nem fogunk arra várni, hogy majd ha vége lesz az iskolának,
majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kg-ot, majd ha sikerül
felszedni 5 kg-ot, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a
gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, majd
ha férjhez megyek, ha végre elválok... Nem várjuk a péntek estét, a
vasárnap reggelt, az autócserét, a házvásárlást. Sem a tavaszt, a
nyarat, az őszt, a telet, sem az élet végét és egy újjászületést, hanem
eldöntjük magunkban, hogy nincs az életben jobb pillanat a boldogságot
"elkezdeni", mint ez a pillanat. Az életöröm és a boldogság nem úti
célok, hanem maga az utazás."
A szabad madár az erdőben, a rab a kalitkában élt.
Találkoztak, mikor eljött az óra, mert így akarta a Végzet.
A szabad madár kiáltott: ó, szerelmem, repülj az erdőbe velem!
A rab madár suttogva válaszolt: gyere ide, megférünk a kalitkában ketten.
A szabad madár így szólt: rácsok közé - rácsok között tárjam ki a szárnyam?
Ó, jaj - sírt a rab madár -, nem tudnék hol megpihenni az égben, ha felszálltam.
A rab madár halkan válaszolt: bölcs szóra tudlak tanítani csupán.
A szabad madár kiáltott: nem, ó, nem! A dalt nem lehet megtanulni sohasem.
A rab madár elszomorodott: az erdők dalát - sajnos - nem tudom.
Szárny szárny mellett sose repülhetnek, bár szerelmük erős és vágyakkal teli.
Elválasztja őket a rács: hiábavaló a vágy, hogy szeressék egymást.
Énekelnek: a szárnyuk sóvárogva csattog - a szabad madár kiált: én félek,
A szabad madár az erdőben, a rab a kalitkában élt.
Találkoztak, mikor eljött az óra, mert így akarta a Végzet.
A szabad madár kiáltott: ó, szerelmem, repülj az erdőbe velem!
A rab madár suttogva válaszolt: gyere ide, megférünk a kalitkában ketten.
A szabad madár így szólt: rácsok közé - rácsok között tárjam ki a szárnyam?
Ó, jaj - sírt a rab madár -, nem tudnék hol megpihenni az égben, ha felszálltam.
A rab madár halkan válaszolt: bölcs szóra tudlak tanítani csupán.
A szabad madár kiáltott: nem, ó, nem! A dalt nem lehet megtanulni sohasem.
A rab madár elszomorodott: az erdők dalát - sajnos - nem tudom.
Szárny szárny mellett sose repülhetnek, bár szerelmük erős és vágyakkal teli.
Elválasztja őket a rács: hiábavaló a vágy, hogy szeressék egymást.
Énekelnek: a szárnyuk sóvárogva csattog - a szabad madár kiált: én félek, rettegem a kalitkád bezárt ajtaját.
A rab madár suttogva válaszolt: ó, jaj, nekem, erőtlen, halott szárnyú rab vagyok. rettegem a kalitkád bezárt ajtaját.
A rab madár suttogva válaszolt: ó, jaj, nekem, erőtlen, halott szárnyú rab vagyok.
Lakatos Zsuzsa: Ha hiszed, ha nem
Ha hiszed, ha nem, valakinek Te is kellesz.
Talán már ismered, de lehet, hogy még nem.
Ha felveszed a lapot, s játszani kezdesz,
Talán ismét Te leszel - ki biztosan nyer.
Emlékfoszlány kacsint a régi időkből,
Mosolyogsz, próbálsz nevetni, de az, hamis,
Tétova mozdulat, szaggatottságot sző,
Majd minden marad - úgy - ahogy már tavaly is.
Pedig kell valaki, ki ölel, ha fázol,
Valaki, ki mellett könnyű a nevetés,
Aki nyugtat, amikor az élet gázol,
S ki megmutatja mi az igaz szeretés.
Kell, aki súgja szerelmesen nevedet,
Ki neked többet ér majd mindenki másnál,
Valaki, aki félt és aggódik érted,
Ki, ha későn mész haza, remegve vár rád.
Kell valaki, aki megfogja a kezed,
És segít menni, ha néha rögös az út,
Ki arra bátorít, hogy dobd messze, s feledd
El a szomorúságot, bánatot s a bút.
Ám magányod hálóját szorgosan szövöd,
Ahelyett, hogy most egy hatalmasat lépnél,
Vedd már észre, ez még mindig a te köröd,
Nyisd ki hát ajtód - és még egy kicsit - éljél!
Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltóság-vesztve igazodni.
Előtted ember ráng a porban?
Megértem: belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.
Mentséged is van, ha lelked
bátortalan feddése rád vall:
másokért őrzött tisztaságod
nem szennyezheted más porával.
Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdődet is belepné
a talaj menti szilikózis,
hát nem hajolsz porig, ha porból
akármi hív: kincs, ócska holmi ...
Pedig akit porig aláztak -
porig kell azért lehajolni.
Bemutatkozás
az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök
Keresés
Utolsó kommentek
- Csók- varázslat:), vanilla04: @valami gondolom működik:) »- Már megtanultam élni nélküled, vanilla04: @betta van olyan, amiből soha nem lehet... »
- Már megtanultam élni nélküled, betta: "már megtanultam élni nélküled..." Sosem fogok kigyógyulni belőle... »
- Csók- varázslat:), valami: ez tényleg működik? ezt a dumát hogy barátnőm mesélte h... »
- Ne adjuk fel, vanilla04: Igen,szépek... köszönöm a látogatást, nézz be máskor is. »
Legtöbb komment
- Az ember az univerzum legerősebb mágnese (4)- Már megtanultam élni nélküled (4)
- Vérnyomáscsökkentés természetes módon (3)
- Én írok levelet magának- Kell több? ....Puskin: Tatjana levele Anyeginhez (3)
- Pont jókor jössz.... (3)
Kategóriák
- 101 megoldás az élet bonyolult kérdéseire (1)- A SZERELEM SZÍNEI -részletek (0)
- Angyalok (107)
- Csak..mert... (12)
- Csernus (18)
- Dale Carnegi (2)
- Dalszövegek (74)
- Egészség (53)
- Ezoteria (50)
- Feliratos képek (13)
- Feng-shui (7)
- Filmes idézetek (1)
- Gazdagodj meg (0)
- Hellinger (2)
- Humorláda (9)
- Idézetek-Született feleségek c.filmből (7)
- Ismerkedés (6)
- Karácsony (6)
- Karma (4)
- kategórián kívüli kategória (20)
- Letargia (3)
- Mandala (7)
- Márai Sándor (15)
- Mindennapi horoszkópom (23)
- mp3 zenéim (2)
- Müller Péter (19)
- Női dolgok (15)
- Osho (29)
- Paulo Coelho (10)
- Popper Péter (12)
- sms-ek (9)
- Személyes (166)
- Szerelem (43)
- Szólások, közmondások (5)
- Történetek (69)
- Trendi (32)
- Versek,idézetek (303)
- Virágok (5)
- Zenés videók (118)
Archívum
- Jelen- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. augusztus
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. április
- Az összes »
Linkek
- freeblog főoldal- freeblog admin
Egyéb
nagyon sok kérdésre választ kaphatunk ezen az oldalon
nagyon sok kérdésre választ kaphatunk ezen az oldalon
nagyon sok kérdésre választ kaphatunk ezen az oldalon
